TENERIFE

Évente, itteni hideg éghajlatunkat tekintve, általában kétszer megyünk nyaralni. Nyáron egy hosszabb időre a Mamikhoz (a Zember visz minket, majd pár nap vendégeskedésben megfáradva, nagy örömmel tér vissza munkájához és pár hét múlva megismétli az 1300 km-es utacskát, hogy visszaszerezze a család apraját és nagyját). Másik "nyaralásunk" inkább őszölés, telelés vagy tavaszolás, attól függően, hogy mikor tűnik úgy, hogy kevesebb munkája van a Zembernek (mindig indulás előtt derül ki, hogy pont azon a héten fog összedőlni a cég 😉)  és természetesen nem árt, ha szünetel az iskolalátogatás a Fütyis és a Serdülő részéről. Mivel nálunk már akár szeptember végétől Fagyosszentekig bármikor jöhet hó és hideg, így elmenni valami melegebb helyre már októberi két hetes, szüreti szünet is alkalmasnak tűnik. Amikor az apraja még apróbb volt, szívesen látogatott helyek voltak a centerparkok, azóta a Serdülő már a medencébe sem nagyon vágyik, csúzdára meg felnézni sem tud, nemhogy le róla. Mivel tavaly "csak" Magyarországon nyaraltunk és hideg volt a tél és a tavasz is annak ígérkezett, a Zember felvetette nem-e kéne elhúzni valami melegebb égtájra. Mondta ő: Kanári-szigetek? OK, mondtam én. Mondta ő: Tenerife? OK, mondtam én. Mondta ő: titok. OK, mondtam én. (szinte az utolsó hétig sikerült is visszatartanom az információt az aprajától 😁).

Aztán eljött a húsvéti szünet és mi a Zember repülőgépnemszeretemségét hátrahagyva, felkeltünk hajnali háromkor és felpattantunk egy EasyJet-re. Hát, akinek hosszú a lába, ilyen időigényes útra (majdnem 4 óra) alaposan készüljön elő jógagyakorlatokkal az önösszehajtogatásra. Miután a reptéren, hogy legyőzzük repülés iránti ellenszenvét a Zemberrel lenyomtunk pár felest, ami következtében és a hajnali időpontra tekintettel az út nagy része kellemesen telt. Elég zökkenőmentes volt az út, bérelt kis autónkat hamar átvettük, csak egy bőröndünk repedt szét, tehát minden happy volt.

Mellékesen hozzá kell tennem, hogy a hotel nem az volt, amit mi választottunk. Másfél héttel indulás előtt hívtak minket a internetes cégtől, akiknél foglaltunk, hogy a szálloda bezár. 😎 Nekünk meg még 9 másik családnak. Hogy mi van????? Kicsit túlárulták a szobákat és most próbálták szétszórni a népet. A Zember szemfüles mód elutasította az első 4-5 ajánlatot, hisz legalább olyat szerettünk volna mint eredetileg. Igényeink azért nem olyan óriásiak csak nem vágyunk együtt aludni az aprajával és ha már van óceán, az legyen az ablak alatt. Először vagy 20 m²-es szobába akartak négyünket besűríteni, aztán a szoba jó is lett volna de a vízcsobogás 3,5 km-re lett volna a szállástól. Gondolom, végső elkeseredésében a kishölgy egy az eredetinél jóval drágább, 5 csillagos hotelt ajánlott és az egy olcsóbb nyaralásnyi árkülönbözet átvállalását. Pár óra huzavona után meg is volt az új célállomás, a Hard Rock Hotel.

Nem egy túl rossz hely 😍. Nemrég épült, tavaly októberben még az öböl közelében medencét ástak. Még sosem voltam öt csillagos szállodában, így nagyon tetszett a fogadókoktél, a frissítő törülköző, a körülugrálás. Minden nagyon jó volt. Természetesen lehetett volna hibákat találni de mi nem tettük. Amíg a szobára vártunk lementünk a medenceparti étterembe. Reméltem, hogy a paleoba illeszthető ételeket is csinálnak( bár nem vagyok fanatikus ezen a téren de ha lehet legalább a nagyját betartanám). Hát, nem kellett aggódnom.

   

               

Tenerife az örök tavasz szigete, kellemes hőmérséklet, kevés eső, sok látnivaló, rengeteg hegy és iszonyatosan kanyargós utak. Szinte minden nap mentük valamerre. Helyileg a kisváros, ahol voltunk eléggé kiesik mindenből, így ha az ember szállodán kívüli elfoglaltságot akar, hát menni kell. Április 10 után, tehát az elutazásunk előtti napokban kezdett úgy látszani, hogy van ott is élet, elkezdtek kinyitni az éttermek, szórakozó helyek. Igazi, homokos strandra el sem jutottunk, tökéletesen elég volt a szálloda 4-6 medencéje, illetve a szálloda melletti öböl.

Felmásztunk, inkább fellibegtettük magunkat a Teide vulkánra (érdemes neten foglalni jegyet, nem főszezonban voltunk de jó hosszú volt a sor). Mi is, az időnkhöz képest egy 20-30 perces késéssel jutottunk felvonóhoz. Hát, nem semmi, az oxigénszegénylevegőt egyből megérzi az agy a kiszállás után (több mint 3500 méter). Ha valaki szeretné a 1909-es kitöréskor rákerülő plusz 200 méternyi dombocskát is megmászni, hogy belenézzen, legyen résen és már hónapokkal előre igényelje meg az engedélyt. Mi erről lemaradtunk, így az egyik "gyalogút" végén található kilátópontig sétáltunk. Még onnan is látható volt az időnként felszálló füst és érezhető volt a kénszag.

A Los Gigantes, Garachicco, Icod, Masca kirándulás totálisan betett a családnak. A kb. 20 kilóméternyi utat vagy 3,5-4 óra alatt sikerült megtennünk, a szinte egy sávos, iszony kanyargós, állandóan kirándulóbuszokkal tarkított úton. Van egy pár új autóút és -pálya, amit a GPS nem jelez, ami valamelyest lerövidítheti az időt.

Egy másik napunkat a sziget északi részén található Puerto de la Cruzban töltöttük el. Itt található az egyik legnagyobb delfin-orka- és egyéb árium.  Kellemes 5-6 órai sétával sem tudtuk zárásig végigjárni a parkot és minden előadást megnézni. Az orkák jópofa állatkák, hogy üzemelhessen a park aquás része, úgymond orvosi megfigyelések és vizsgálatok folynak. Sípszóra pisilnek edénybe. Hatalmas "sót" és vizet csináltak. Az, ha valaki nem figyelt a Splash zona feliratra és az első sorokban foglalt helyet, nem nagyon izgatta a jószágokat, jól összefröcskölték a népet. A Zember meg is jegyezte inkább egy kardfogú tigris a nyakába mint egy kardszárszárnyú.

   

Itt megnéztük még a botanikus kertet is, szerencsére az apraja is szeret bóklászni az ilyen helyeken. Sajnos vagy nemis, azon a napon minden fotógép és mobil totálisan lemerült vagy helyhiányos lett. Ha valaki egy napon kívánja a két látványosságot megtekinteni, érdemes korán kelni.

Összességében nagyon jól éreztük magunkat, ajánlom mindenkinek a szigetet. Szépen le is barnultunk. Bár nem volt túl lelkesítő visszajönni a 20 fokból a mínuszokba, jó érzés volt hazatérni. És még mindig nincs bennem a kényszerítő érzés, hogy de ki kéne találni hova menjünk legközelebb és ezzel nyúzni a Zembert.

Kellemes estét és nyaralástervezést mindenkinek!