Kb. 3-4 éve kezdtem a háztartást zöldíteni. Az egész a hormonáló gyermek, Serdülő megközelítésére tett kísérletekből indult ki, mert hát ugye nem lehet állandóan gázmaszkot hordani vagy egy önfejű oroszlánnak megmagyarázni, hogy de igenis lehet egy nap többször mosakodni és pólót váltani. A leggyakoribb válasz az volt, hogy az osztályban mindenki büdösebb nála, így hagyjam békén. Mivel direktbe az ember nem ken alumíniumot még másra sem, nemhogy a saját családjára, így kutakodni kezdtem. A neten való keresgélés eredményeként bukkantam rá Lukrécia kencés oldalára, amit amatőrként nagyra értékeltem és lelkesen tanulmányoztam, illetve a házi készítésű pipere holmik megvalósításra váró tárházának hittem. Számtalan, izzadós, büdös, csípős, folyós, túl szilárd próbálkozás után feladtam (ideiglenesen, még keresem az igazit) és a boltok bio, natúr és nagyon drága részlegén szétnézve találtam rá a német Lavera nevű termékcsaládra, aminek nem egy tagját használjuk is családi szinten. Sajna, csak pumpás dezodorjuk van (mi a stiftet szeretjük-szerettük) de még egy nem túl izgalmas, kevés mangával járó (a Serdülő állandó olvasmányai és írja is a történeteket) nap végén sem kell kartávolságot tartani. Sajna, a Zember gyakrabban nyúl az alumíniumoshoz ( 1-1 stresszesebbnek kinéző napra készülve).
Mosásra szintén környezetbarát, 100%-ban lebomló termékeket használok vagy saját gyártmányút, esetleg mosódióból, repkényből vagy épp gesztenyéből készített szottyvadékot.
Szappant is sajátot késztek. Kb. három évbe telt mire végre én is majdnem elégedett vagyok az eredménnyel. Jelenleg a kókusz alapú szappanokkal kísérletezem. Alig várom, hogy leteljen a 6 hét, hogy ki is próbálhassam végre. CP szappanokat csinálok, őket szebben lehet mintázni, önteni. HP-t is kipróbálom, ha egyszer majd beszerzek egy lassúfőzőt ( sütővel nem merek próbálkozni, ahhoz túl ügyetlen vagyok) .
Jön az év vége, gondoltam vihetnek a kölykök a tanároknak ajándékba. Nem hizlal, nem kell figyelni rá, nem szárad el, ha nem is használja díszítheti vele a fürdőszobát 😌. IDEÁLIS
Kipróbáltam a habszappan készítést és több féle technikával is kísérletezem. Többen kérdezik, miért nem adom el őket. Hát, mert minden harmadik ember szappant gyárt, én nem vagyok az az igazán pepecselős, tökéletességre törekvő ember( ha egy kicsit kókadt, ha egy kicsit nem egyenes...nekem még jó de már pénzt nem biztos, hogy jó szívvel kérnék érte, még ha a belsőlegessége tökéletes is) és itt ki a málna venné meg, még ha a munkadíjat nem is számolnám bele az árba, csak a hozzávalókat. Nem egy olyan videó van fent a youtube-on, amit a szappanozáshoz valamit is értő ember szent borzadállyal néz. Olyan összetételeket, alapanyagokat használnak (van, hogy tv-s adásban) hogy nem is kell csodálkozni, ha megavasodik, megpenészedik a szappan vagy bőrproblémákat okoz és aztán nem csoda ha meggyengül a bizalom a házi készítményekben. Én minőségi alapanyagokból készítem de külső tökéletlenségük miatt általában maradnak családi súrolásra, illetve ajándékozásra, bár anyukám mindig elszörnyed mikor meglátja az aktuális készletet 😉. Sopánkodik, hogy milyen sokat ki kell dobni...nehezen megy át neki, hogy a jó szappan az évek múlásával sem romlik meg, hisz a déd-déd-nagyanyainké, akik az udvaron főzték hamulúgból üstben, az is még tizen évek múlva is tökéletesen használható. Tehát, éljenek a déd-déd-nagyanyák, a déd-nagyanyák, a nagyanyák, és az anyák!
ÉS BOLDOG ANYÁK NAPJÁT MINDEN ÉDESANYÁNAK!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése