2018. december 25., kedd

FINN DIÓSKOSZORÚ

A karácsony elengedhetetlen résztvevője a finom sütemény, attól, hogy én nem fogyasztom a család nem szenvedhet  hiányt 😁.

Nálunk ez a sütemény tizen évek óta a finn dióskoszorú, némi változtatással. 


Elkészítése kicsit kétségbeejtett a kezdetekben a lágy tészta miatt de aztán hozzászoktam.

30 gramm élesztőt, 
1 kk cukorral és 
1 dl langyos tejjel elkeverek és felfuttatok.
500 gramm lisztet egy tálba szitálok, közepébe mélyedést készítek, beleöntöm a  felfuttatott élesztős tejet, a széléről kevés lisztet keverek hozzá és letakarva 10'-ig kelesztem. Közben
2 dl tejet elkeverek
2 tojással,
100 gramm cukorral
csipetval,
1 ek kardamóm vagy mézeskalács fűszerrel és
100 gramm olvasztott vajjal.

A lisztben megkelt kovászhoz adom és hólyagosra kidolgozom, letakarva, langyos helyen. 35-40 perc alatt a duplájára kelesztem. 

A töltelékhez 125 gramm vajat habosra keverek, hozzá
2 ek liszt,
150 gramm barnacukor és
150 gramm ( az alaprecept durvára vágott diót ír de nálunk jobban csúszik a) mandula 

A tésztát lisztezett deszkára húzom, lazán átgyúrom, ket cipóra osztom. Egyenként téglalap alakúra nyújtom, rákenem a tölteléket, feltekerem, kör alakban meghajlítom, a két végét összenyomom. Sütőpapírral bélelt tepsikre húzom őket, tetejüket 2-3 centinként mélyen bevágom, a keletkező szeleteket felváltva kifelé-befelé nyomom.
Konyharuhával letakarva, ismét 20 percig kelesztem, tetejüket 2 tojássárgájával megkenem, 2 ek pirított lapmandulával megszórom. 200 fokra előmelegített sütőben 20-25 percig sütöm. Sütőlapon hagyom langyosra hűni, majd sütőrácson teljesen kihűtöm ( ha el nem fogy előtte 😋)

Már évek óta gondolkozom a paleosításán (természetesen mindig csak karácsony táján, mikor eljön a sütés ideje 😄) de igazából el sem tudom képzelni, hogy ugyanilyen finomat lehetne e csinálni.....akkor meg minek? ....a család így imádja. 

Érdemes kipróbálni, azoknak akiknek nincs semmilyen étrendi megszorítása. 

jóétvágyat hozzá!

SERTÉSSZŰZ ÁFONYÁS-GESZTENYÉS TÖKKEL

Egy új, recept került kipróbálásra, ha már karácsony egy kis rúgjunk ki a hámból, legyen szűzpecsenye (bár a Zember Malacka nagy barátja, így fogyasztásához nem ragaszkodik különösebben).


800gramm sertés szűzpecsenyét (ez nálam 2 kisebb volt), ztam, borsoztam és egy sütőlapra helyeztem. 3 ek zsírt felforrósítottam és a szűzpecsenyékre öntöttem, majd a 240 fokra előmelegített sütő középső rácsára helyeztem és 15 percig sütöttem. 
A körethez 600 gramm pézsmatököt négybe, majd kb 4 mm-es szeletekre vágtam, hozzákevertem 200 gramm fagyasztott gesztenyét, 100 gramm vörösáfonyát (lehet fekete, amerikai vagy cukormentes aszalt), 3 ek előzőleg áztatott tökmagot, kk t és kevés borsot. Találtam egy fél lilahagymát is, hogy ne kelljen várnia a neki szánt receptet belekarikáztam a keverékbe őt is. A hús köré öntöttem és 150 fokra mérsékelt hőn, további 30 percig együtt sütöttem. 
A húst kivettem és takarva 10'-ig pihentettem, majd szeleteltem.
Ezen idő alatt a körítés maradt a kikapcsolt, nyitott ajtajú sütőben.
Az alaprecept itt véget is érne a fogyasztással de nekem nagyon nem tetszett a sült halványsága, így 1-2 kanál zsíron megpirítottam a szeleteket egy perc alatt és gm balzsamecettel tálaltam.


Finom volt de a következő sütésre valszeg előre bepácolom fűszerekbe és sütőzés előtt kérget is sütök rá.

Jóétvágyat és kellemes karácsonyt!

2018. december 23., vasárnap

LAZACTATÁR

A fb-csopis játékunk, az eheti, a karácsony jegyében telt, kihívónk light-osan, kb a csinálj, amit akarsz de legyen 3. szintes kikötéshez ragaszkodott csak 😋, na jó, állati fehérjeként a hal is szóba került.
Kb 10 óra magasságában a hűtő és a fagyasztó átkutatása után kiderült, hogy a nyertes a lazacszelet lesz, bár igazából a dobogó bármelyik helyét elfoglalhatná, ugyanis egyedüli nevezőnek találtatott az ebédben való részvétel lehetőségéért.
Szóval,  a fejemben lejátszódó mély és temérdek agyműködést követően, arra jutottam, hogy azért nem ártana valami újjal kirukkolni, a sült lazac-filéről vagy 10 ebédposzt már van a csoportban. Gondoltam legyen sushi. Imádom a sushit. Szépen odatettem a rizst főni, majd nekiálltam elkészíteni a hozzávaló keveréket, a rizsecet lehet nem fér bele, mert rizs az alapja?, nem baj, lehet esetleg almaecetből. Szójaszósz, na az tényleg nem lesz jó de mehet bele kókuszamino szósz, a teriyakis verzió egész sűrű. Hogy cukor is kéne bele.... nem baj... van glicin. Azért az ősi japán, tradicionális öntet hozzávalóiból volt, amit nem kellett kicserélnem, mégpedig a só 😁. Szóval, tök szuper, hogy ennyi munkával megúsztam az ebédet, szépen hozzákevertem a megfőtt rizshez.......rizshez?????....b@szki 3. szinten tilos a rizs....vértolulás......gyors agyvérzés....felépülés....gondolkodás. Továbbra is csak a lazac figyelget ott mint halszerű dolog és lejárati idejét tekintve, ő is ma akar élelem lenni.
Aztán eszembe jutott, hogy pár éve volt nálam egy Tupperes összeröffenés, ahol a hölgy lazackrémet csinált, a múltkori áztatott mandulámból még van, hogy tejszínszerűt gyárthassak és kivételesen kapor is leledz a hűtőben. Szépen feltúrtam a szekrényt, ahol a tupis újságjaim vannak, természetesen az az egy nem került elő. Nem baj, gugli a barátom, majd beütöm, kár, hogy nem tudom mi a kajcsi pontos neve, azért vagy 5. újraírásra összejött....megtaláltam.....aztán eszembe jutott, hogy én nagyon nem is szeretem a kapor ízét, akkor mi a fenének csináljak olyasmit, ami nem fog ízleni. Ekkor gondoltam, hogy feladom és jó lesz nekem is a családnak készített hamburgerhusi.
De hogy egy kifogott lazac fogjon ki rajtam? Azért sem....
A google képek között 1-1 igen kívánatos trutyi is szerepelt, ezekre közelítettem rá a Ctrl/középsőgomb verzióval, így ugyanis nem kellett megkeresnem a szemcsimet sem 😉.
Ami egyből ígéretesnek tűnt..... a lazac-tatár....
Szóval a fejemben lejátszódó mély és temérdek agyműködést követően, arra jutottam, hogy még sosem ettem lazac-tatárt de a tatárbifsteak szuper finom és mivel a fűszerezésen múlik minden, a lazacos verzió sem lehet rossz.
Itt már megint csak pár recept átolvasása, használhatatlan anyagok kiszórása, némi plusz hozzáadása, stb kellett és máris körvonalazódott előttem a MŰ. ( a ricardocuisine.com recetje lett az alap)
Saját lazacmennyiségre konvertálva, így néz ki:

  • 300 gramm bőr nélküli lazacfilé (bőrös volt, így levágtam róla)
  • 1 csapott ek apróra vágott salotta hagyma (lilám volt)
  • 1 ek fehér borecet (almám volt)
  • 1/2 ek víz 
  • 1,5 ek olivaolaj
  • 1 ek apróra vágott metélőhagyma (szárított volt)
  • 1 ek friss citromlé
  • 1 ek apróra vágott petrezselyemzöld (még találtam kint a kertben frisset)
  • 1 ek öreg mustár (fiatal volt a hűtőben)
  • 1 ek kapribogyó (na, ő nem volt egyáltalán a hűtőben, se fiatal, se öreg)
  • 1 tk Tabasco szósz
  • só, bors
  • jégkocka (na erre nem volt szükség, mert mint a villám úgy dolgoztam 😉)
1/ egy kis bödönben az ecetet, a vizet az aprított hagymával 5'-ig marinálódni hagytam, lecsöpögtettem és egy nagyobb edénykébe (amibe minden hozzávaló belefér) raktam a hagymát.
2/ hozzákevertem a többi hozzávalót a lazac, só, bors kivételével.
3/ a lazacról eltávolítottam a bőrét, megmostam, felvágtam nagyobb kockákra és az aprítómat kb 4-5''-re ráindítottam, hogy még darabos maradjon, hozzákevertem a többiekhez, sóztam, borsoztam és egy pogácsaszaggató segítségével tálaltam.

Eredmény: kellemes, ehető, érdemes kipróbálni (valszeg az eredeti hozzávalókkal még ízletesebb) de azért egy jól elkészített marhából tatárhoz hasonlítani sem lehet, kár, hogy a marhát nem lehet halként értékelni 😞😋😉

Jóétvágyat!

2018. december 22., szombat

KEKSZ VERZIÓK - folytatásos regény

A legutóbbi, Serdülő irányában elkövetett keksztekercs hívta életre, eme posztot.
A gyermek ugyanis felvetette ismét a kérdést, ugyan mikor csinálok megint tekercset. Szilveszterre barátnője meghívta bulizni, oda meg amúgy is illene valamit vinni, tehát nem gond, ha addigra összejön valami ehető de gluténmentes keksz hozzá. Tehát most nem a paleo az elsődleges cél, hisz én nem vagyok érintve a kérdésben 😁

 Sorozatom első próbálkozása:

150 gramm schar mix B kenyérkeverék
50 gramm teljes kiörlésű rizsliszt
50 gramm gm zabpehely darálva
kanál vanília esszencia
1 kk gm sütőpor
125 gramm kókuszzsír
1 ek méz
1 tojás 


Összegyúrás után, kicsit ragadósnak találtam, ezért 1 kk konjaklisztet raktam hozzá. Sütőpapíron kinyújtottam kb 7mm-esre és 185 fokon, alul-felül sütéssel 20' alatt elkészítettem, Alja aranybarnára sült, teteje kicsit hóka marad, totális daráltkeksz állagú 😋, azaz ujjbegynél nagyobb darab nem marad egyben. Ízre semleges, nagyon picit édeskés, a gm lisztek innivágyást serkentő (Zember szerint fűrészpor állagú és ízű) omlékonyságával. Igazából, ilyenkor írigy vagyok a magyar paleos lisztlehetőségekre. Itt csak a bótyi gm-hez lehet hozzájutni vagy szafishoz (de azzal már túl sokszor befürödtünk, ismerősök is és én is, nem is szeretem az összetevőit). Ez a shar-es sem egy leányálom, hisz kukoricakeményítő, rizsliszt, útifűmaghéj, bambuszrost, teljeskiőrlésű rizsliszt, lencseliszt van benne, sőt minimális dextróz is de ettől nem is várok sokat 😀. GM-nek GM meg épp a dextróztól eltekintve még a Wahls protokolba is bele lehet préselni de aki teheti inkább valamilyen egyéb kenyérlisztkeverékkel próbálja (az Éléskamrás lisztek közül a Lisztvarázst szívesen megnézném közelebbről a cél érdekében 😃 ), ha tavasszal hazamegyünk 1-2 zacsival beszerzésre kerül.
Kb 400 gramm darált kekszem lett ebből. 



folyt. köv.